Nézőpont kérdése

Minden nézőpont kérdése...

Egyre többen kérdezitek tőlem, hogy mit gondolok a jelenlegi helyzetről és arról, hogy mi várható itthon és külföldön? A másik visszatérő kérdés az, hogy szerintem mit kellene tenni?

A válasz nem lesz kényelmes, arról már lecsúszott az emberiség, úgy vélem.

Nincs mit szépíteni azon, hogy lelket próbáló időszak előtt állunk, itthon és külföldön egyaránt. S mostanra nyilván mindenki érzi, hogy drámai változások zajlanak.

Mondjuk úgy, hogy szükségszerű megtapasztalja az emberiség a negatív végletet ahhoz, hogy igény teremtődjön (globális szinten is) egy másfajta életre, mivel a tömeg olyan szinten eltávolodott a természettől és a természetes életmódtól mostanra, hogy minden rossz érzés nélkül képes ártani a környezetének, és saját magának is.

A civilizációnk elérte azt a szintet, hogy önpusztítóvá vált, s parazita módjára él a Földön. Ennek pedig ára van, s itt az idő kiegyenlíteni a tartozást.

Reméltem, ahogy sokan, hogy az elmúlt 2-3 év majd felnyitja a szemeket, de úgy tűnik nem volt elég kemény tanítás ez az időszak ahhoz, hogy elég ember döntsön a komfortzónája helyett az életmódváltás mellett. Persze sokan elindultak ezen az úton, de sajnos még nem elegen.

Aki ismer, tudja, hogy nem hiszek a globális megváltásban. Úgy gondolom, hogy egyéni szinten mérettetünk most meg, s hogy egyéni szinten kell megtanuljunk felelősséget vállalni.

Egészen addig, amíg kívülről várjuk a válaszokat és a megoldásokat, addig mi magunk nem leszünk szabadok, önállóak, és nem éljük meg a maga teljeseségében az életünket. Az évszázad kérdése az, felnövünk-e végre? Mert a felnőtt ember vállalja a felelősséget.

Ahhoz, hogy szebb jövő várjon ránk, magunkban kell rendet tennünk. Le kell számolnunk a régi rossz mintákkal, beidegződésekkel, társadalmi normákkal, s a kártékony életformánkkal. Egyéni szinten kell megváltanunk saját magunkat ahhoz, hogy globálisan is pozitív változást tudjunk elérni.

Azt látom, hogy a legtöbben úgy akarnak változást elérni a világban, hogy a belső munkát még el sem kezdték. Ez így nem fog menni.

Olyan ez, mintha házat akarnánk építeni alap nélkül a futóhomokra. Az igazi változás belülről kifelé halad. Épp úgy, ahogy a fa is egy magból hajt ki, és lentről növekszik felfelé, nem fordítva. Az, univerzumnak van egy sajátos rendje, REND-SZERE. Tetszik vagy sem ez érvényes mindenre és mindenkire.

Káosz és világégés akkor teremtődik, amikor ezt elfelejtjük. Amikor annyira eltávolodunk önmagunktól és a természettől, hogy elfelejtjük, hogy annak mi magunk is a részei vagyunk, s nélküle a mi lelkünk is sorvadásnak indul, elkorcsosul.

Ma már mindenki láthatja, hogy a világ, amelyet eddig ismertünk drasztikus sebességgel alakul át. Megváltozik a társadalom szerkezete. Ám a káoszban ott van a rend lehetősége is.

Lesznek, akik elkezdik használni a rejtett erőtartalékaikat, s lesznek akik szó szerint megőrülnek majd a létbizonytalanságban.

A krízishelyzetek nem csak félelmet tudnak szülni, hanem leleményes megoldásokat is. De ahhoz hogy az ember megoldást tudjon találni, előbb fel kell ismernie, hogy miben van. Ehhez pedig éreznie kell a helyzet súlyát.

Fel fog értékelődni az olyanoknak a szerepe, akik nem részfolyamatokban gondolkodnak, hanem energiákban, és összefüggésekben. A káoszban ugyanis csak az marad stabil, ami igaz(i).

Ha így nézünk az eljövendő események elé, rájövünk, hogy itt fog megmutatkozni igazán, hogy ki mennyit ér, milyen ember. Mind a gyengeségeinkkel, mind az erőinkkel akkor találkozunk, amikor próbára tesz bennünket az élet. Ami feljön, azon ideje elkezdeni dolgozni, így leszünk napról napra egyre tudatosabbak, erősebbek.

A civilizációnk legnagyobb próbatétele vár ránk. Ha elbukunk, bukik vele a természet nagy része is, a gyermekink pedig olyan jövőt örökölnek, ami hatalmas kihívás lesz számukra.

Akárhogy is alakuljon, rajtunk áll. S nagyon sok fog múlni az egyénen, s azon, hogy hányan értik meg, hogy a világon minden összefügg mindennel. Az élet egy hatalmas társasjáték.

Elhihetjük, hogy egymástól függetlenek vagyunk, de ez nem igaz. S ez a megmérettetés, ami ránk vár, globális. Nincs hová futni előle. Minél hamarabb megértjük ezt, annál hamarabb leszünk képesek átlépni az önsajnálaton, a kényelmen, a kifogásokon, a felelősség áthárításán, és annál előbb kezdhetünk el a megoldóképleteken gondolkodni.

Nehéz így küzdeni, hogy a jövőnk közös felelősségünk, mikor azt látja az ember, hogy több milliárd társa csak az önös érdekeit hajtja, de ha mi is feladjuk, azzal nem leszünk előrébb. Lehet, hogy nem mi okoztuk ezt az állapotot, s borzasztó érzés abba belegondolni, hogy mások, hogyan teszik tönkre a jövőnket, de ha ők kihatással vannak a mi életünkre, akkor mi is kihatással lehetünk az övékre.

Az hogy mi vár ránk, rajtunk is áll. Ha szebb jövőre vágysz, kezdj el tenni érte! Ne másoktól várd a válaszokat! Olvass, tanulj, KÉPEZD MAGADAT, kapcsolódj azokkal, akik maguk is ezt teszik!

Gondold át, te magad mit adhatsz a világnak? Ha apróságnak is tűnik, tedd meg azt, amit te meg tudsz

tenni, mert minden út, még a leghosszabb és legnehezebb is, egyetlen egy lépéssel kezdődik!

Ne azt kérdezd, na és mit tesznek mások?

Az az ő dolguk. A te dolgod, a te felelősséged a saját életed. Válj jó példává! Ugyanis ez hiányzik leginkább a világnak, a jó példák.

A legtöbben nem azt az életet élik, amire születtek. Így nem elégedettek lesznek, hanem frusztráltak. Ha ki-ki elkezdene úgy élni végre, ahogy a szíve diktálja, a világ is megváltozna.

A válaszom tehát a következő...

Találd meg önmagadat, az életfeladatodat, élj a természettel harmóniában, s válaszd azokat, akik látnak, értenek és éreznek téged, mert velük leszel képes kihozni magadból a legtöbbet!

El kell engednünk most már a lehúzó erőket. Meg kell keresni a lélekcsaládunkat. Hisz a hőlégballon sem száll fel, míg a felesleges súlyokat ki nem teszik belőle.

Válogasd meg minek és kinek adsz időt, energiát, és figyelmet! Ha előre szeretnél jutni, ha építeni szeretnél, akkor időre, energiára, figyelemre lesz szükséged.

S még egy dolog. A fejlődés kulcsa az őszinteség. Az igazság mellé viszont nem jár öntet. Aki cukormázzal kéri a valóságot, ne lepődjön meg azon, ha sosem fog tisztán látni s így sosem ér célba!

Ha viszont az igazságot keresed, mert előrébb szeretnél jutni, akkor NE kerüld a fájdalmat! Az az út szerves része. Izom sem épül erőfeszítés nélkül. Ha nem a könnyű utat, hanem a helyeset keresed, még ha időnként nehéz lesz is, de haladni fogsz.

Jó utat!

LÉT elem © SzÉA