Nemesedés

A világ, amelyben élünk teljesen átalakul. Drámai változások zajlanak, amelyek minden ember sorsára hatással lesznek. A robotika elérte azt a szintet, amikor az emberi erőforrások szükségessége épp úgy, ahogy az ipari forradalom idején, megkérdőjeleződik. Hiszen, ha minden automatizálva lesz, akkor mi szükség lesz ránk, emberekre?

Az emberiség és a bolygó maga is fordulóponthoz érkezett. Olyan kérdéseket kell feltennünk magunknak, amelyeket az általunk ismert történelem alapján nem tudunk megválaszolni.

Nem emlékszünk olyan korra, ahol ilyen már megtörtént volna. Nincsenek olyan ismereteink sem erről a planétáról, sem másikról, amelyre támaszkodhatnánk. Nincsen biztos recept, működő példa előttünk. Honnan tudjuk hát, hogy mihez kezdjünk az új helyzettel? Aggasztó a jövő, amely előttünk áll. Olyan kihívásokkal kell megküzdenünk, amelyek teljesen újszerűek. Az idő pedig fontos tényező jelen helyzetben, mivel a robotika korába lépve a technológia fejlődése sokkal gyorsabban megy végbe, mint azt hisszük. Ott tartunk, hogy nem tudunk lépést tartani az események alakulásával. Akár óránként újra lehetne írni a tankönyveket, ugyanis a mesterséges intelligencia pillanatok alatt képes olyan mennyiségű információt feldolgozni, amelyre az emberi agy képtelen jelen állapotában. Tehát egy sor tudományos kutatás, amely korábban évekbe, évtizedekbe telt volna, most akár napok, sőt órák alatt összegezhető.

Ez nem csak hogy ijesztő, de ugyanakkor lenyűgöző is. Az elménk azonban túlságosan is korlátolt ahhoz, hogy felismerjük a lehetőséget, melyet a fejlődés folyamata magával hoz.

A különböző médiumok egyre sötétebb jövőképeket vetítenek elénk, mintha más opció nem is létezne. Mintha az a mérhetetlen nagy tudásmennyiség, ami összegyűlik most a mesterséges intelligenciának köszönhetően, azt nem lehetne arra fordítani, hogy rendet tegyünk ezen az eltékozolt planétán, s hogy megfejlődjünk végre dolgokat, amelyekre egyébként kivételes alkalom nyílik.

Mint ahogy mindennek ezen a duális világon, úgy a tudomány fejlődésének is van napos és árnyékos oldala egyaránt. A tudomány sötét oldalát nem kell bemutatnom senkinek, hiszen a filmstúdiók ontják magukból az efféle tartalmakat. Ha ki kellene emelnem pár példát, akkor a Wachowski testvérek alkotásait ajánlanám figyelmetekbe. Ők jegyzik a Mátrix szériát, a Jupiter felemelkedése és a Felhőatlasz című filmeket. Mindet érdemes megnézni, s összekötni a bennük található információkat, mivel alkotásaik erősen egymásra építkeznek. Lelkileg megterhelő filmekről beszélünk, ahogy a szemünk elé táruló valóság is erősen kényelmetlen lesz azok számára, akik eddig nem foglalkoztak jövőkutatással. A jövő, ami ránk vár nagyon más lesz, mint amit a legtöbb ember el tud képzelni.

Nézzük hát a benne rejlő lehetőségeket! Mert ahogy említettem, duális világban élünk, ahol a fény együtt jár az árnyékkal, ha tetszik, ha nem. S ha oly sötéten is festik le a jövőt, mégis fontos tudni, hogy számtalan csodálatos lehetőség rejlik benne, hiszen a tudomány ilyen mérvű fejlődése számtalan eddig téves tudományos tézist fog tisztázni, s képessé válunk végre arra, hogy jobban megértsük a természet és az univerzum működését. Egy sokkal tágabb skálán fogjuk tudni értelmezve azt, mint amire eddig lehetőségünk volt.

Nem egy spirituális körökben ismert jelenség fog tudományosan igazolhatóvá és értelmezhetővé válni. De a legcsodálatosabb az lesz, amikor az emberiség megérti a kapcsolatát a természettel. Ezáltal lehetőséget kap arra, hogy a tudata ismét tágulni kezdjen. Nézzük csak meg, hogy nagyjából hány százalékát használjuk az agyunknak! Gyerekkoromban hallottam először, hogy egyes tudósok szerint 3-at, mikor utánanéztem, azt találtam, hogy 10-et, ebből mostanra 20 lett.

Persze ez a szám csak egy átlagként meghatározott érték. Ki tudja mennyit használ valójában egy zseni, és mennyit egy tudatlan ember? Biztosan vannak komoly eltérések. Ám, ha az átlagot nézzük, akkor fel kell tennünk magunknak egy fontos kérdést, aminek nagy jelentősége lesz a jövőben.

Nem kínos ez egy kicsit?

Tegyük fel, hogy 20 %-ot használunk a 100-ból. Akkor mégis mire való az agyunk 80%-a? Hiszen, ha ez az állítás helytálló, akkor az azt jelenti, hogy az agyunk csupán ötödét tudjuk megfelelően használni. Nem úgy hangzik ez, mintha sérült volna az agyunk? A természetben minden a túlélésről szól. Ergo nem fejlődik ki olyan szerv, aminek nincsen szerepe. Ami kialakul, az okkal alakul ki, ami visszafejlődik, az pedig okkal fejlődik vissza. Hogy tisztán érthető legyen, az agyunk mondjuk úgy inaktív 80 %-a okkal fejlődött ki. S ha már egyszer kifejlődött, akkor vajon mire való? Mi lenne a szerepe? Mi az, amit nem tudunk saját magunkról, és a bennünk rejlő lehetőségekről?

A robotika fejlődése magával hoz ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, hiszen az ember hamar rájön, hogy nem tudjuk a jelen állapotunkban felvenni a versenyt a robotok képességeivel, már ami az információ felvevő és feldolgozó képességet illeti. Tehát adja magát a kérdés.

Mi értelme volt létrehozni ilyen teljesítményű gépeket, ha azzal magunkat pusztítjuk el?

Az ember természeténél fogva kíváncsi, feszegeti a határait. Erről szól a bibliai bűnbeesés története is. A tudás fájának gyümölcse miatt Ádám és Éva kiűzetnek a paradicsomból. Ha ezt a történetet rávetítjük a Földre, akkor a Föld Éden, mi pedig mint Ádám és Éva, a megszerzett tudásunkkal, teremtő istent játszva belenyúltunk egy önmagában tökéletes rendszerbe. S végül magunkat űzzük el erről a helyről, amit nem tudtunk megbecsülni, hogy aztán visszavágyjunk a robotika előtti korba.

Érdekes gondolat, nem igaz?

Tetszik, nem tetszik, ha a fel akarjuk venni a versenyt a robotokkal, ami ma lehetetlennek tűnik, akkor talán nem ártana hozzáférni az agyunk teljes kapacitásához. Ahhoz, hogy le tudjuk követni a fejlődés ütemét, fejlődnünk kell. Ezt kívánja a logika.

Ahhoz, hogy rend legyen a fejekben, a nézőpont az, amit elsőként le kell váltanunk, ahhoz, hogy megérthessük, mibe is csöppentünk tulajdonképpen.

Képzeljük el, hogy vajon mi is jöhet azután, hogy szükségtelenné válik az ember egy sor munkahelyen? Mihez kezdhet az életével, és önmagával?

Azt kell megérteni, hogy minden helyzet egy új lehetőség is egyúttal, legyen az bármennyire nyomasztó. Minden nehézség egy ugródeszka ahhoz, hogy valami mássá, többé váljunk. Tegyük fel a kérdést, ami talán az eddigieknél is fontosabb!

Miben vagyunk mások, mint a robotok? De úgy is feltehetném a kérdést, hogy mivel vagyunk mi emberek többek, mint a robotok? Mi az, amiben mindig is többek leszünk? Ugyanis ez az a kulcsfontosságú kérdés, amely köré felépülhet egy olyan civilizáció, mely az elődeinél nem csupán fejlettebb, de bölcsebb is. A robotoknak soha nem volt, és soha nem is lesz lelke, legyenek bármilyen hitelesen programozva. A program az egy program. ÉLŐ ANYAGRA van szükség ahhoz, hogy a LÉLEK testben tudjon élni. A lélek ugyanis egy olyan esszencia, mely ÉL. A robot ÉLETTELEN és LELKETLEN. Ha csak nem BIO-robot. Melynek a jövőben lesznek mindenféle fajtái, sőt igazából már most is létezik ez a technológia, noha az átlagember még csak protézisek formájában találkozhat vele. Nyilván ennél messze többre képes a tudomány már most is, és hogy hol a határ? Az a fejlesztők erkölcsein múlik jelenleg. Határ a csillagos ég ugye. A jövő ami előttünk áll lelkileg igen megterhelő lesz. Át fogja alakítani az ember önmagáról alkotott képét. Meg fogja változtatni a hitrendszereinket, a tudományos és spirituális nézeteinket. Új irányt fog szabni az emberi létezésnek. Lényeges és sorsdöntő kérdés az, hogy mi hogyan fogadjuk az elkerülhetetlent?

A világ átalakul körülöttünk, és az életünk gyökeresen megváltozik.

Lehetőségnek tekintjük-e ezt a folyamatot, melyben megfejlődhetünk dolgokat, átléphetjük-e az elménk eddig ismert határait, vagy átoknak és gyötrelemnek fogjuk fel a változást, ami megfoszt bennünket az életről alkotott eddigi elképzeléseinktől? Rajtunk áll.

Fontos pillanat lesz minden ember életében az, hogy milyen nézőpontot választ a jövővel kapcsolatban. A szándék, a hozzáállás képes determinálni folyamatokat, hiszen meg fogja határozni a döntéseinket, s azt, hogy miként tudjuk beépíteni a tudatunkba és az életünkbe a ránk szakadt új világot.

A változás maga szükségszerű ha elfogadjuk, ha nem. A fejlődés egy adott fokán a tudományban egy ugrás következik be, mely magával hozza a civilizációnk struktúrájának az átrendeződését. Velünk vagy nélkülünk, de a világ folyamatosan változik. A változás állandó. Aki ezt el tudja fogadni, és ahelyett, hogy azt kérdezné, mi lesz most velem, azt kérdezi, hogy tudom ebből a helyzetből a legtöbbet és a legjobbat kihozni, az képes lesz előnyt kovácsolni a helyzetből. Ritka történelmi pillanat az, hogy meghaladhatjuk a saját mentális korlátainkat. S mindezt rövid idő alatt tehetjük meg. Felemelkedhetünk egy sokkal magasabb értelmi és spirituális szintre, ahogy le is süllyedhetünk a félelmeinkből szőtt alvilágba. A kétféle jövő közt a különbség mi magunk vagyunk és az általunk választott mentalitás. Ugródeszkát készítünk a helyzetből, és tudatszintet lépünk, vagy elhisszük, hogy ez csak rosszul sülhet el, és a vége egy teljesen szintetikus, gépek által vezérelt világ? Gondold végig, hogy mit szeretnél, mihez adod a lelkedet, mire kondicionálod az elmédet? Az ember teremtette a robotot, nem a robot az embert, ne feledd! Ahhoz, hogy a technológia a javunkra, s a bolygó javára váljon, nekünk magunknak kell megfelelő módon hozzáállni. Ha nem jól kezeljünk a helyzetet, akkor az emberi civilizáció hamar össze fog omlani.

Éden vagy pokol? Rajtunk áll, s mint minden, ez is fejben és szívben dől el! Szebb jövőt nemesebb lélek tud létrehozni. A nemesedés folyamata pedig elkezdődött. Aki nem tudja lekövetni a változásokat kínlódni fog, aki hajlandó fejlődni, és elfogadni a változás elkerülhetetlen voltát, az ebben a korban is, ebben a helyzetben is meg fogja találni a helyét és a szerepét a világban. Nem véletlen az, hogy egyre többen térnek vissza természetbe, kezdenek el egészségesebben élni, tanulnak különböző fejlesztő módszereket. Oldják a felmenőik által leörökített káros viselkedésmintákat és hitrendszereket. Nem véletlen, hogy egyre több a tudatos elme és a nyitott szív, hogy egyre több különleges gyermek születik. Ideje észrevenni, hogy a káosz kellős közepén ott van a rend, ott vannak a segítők, a gyógyítók, a bölcsek, akik látják, és átlátják a helyzetet, s akik hosszú ideje teszik a dolgukat, anélkül, hogy bárkinek erre kérni kellett volna őket, anélkül, hogy fizetséget, dicséretet várnának cserébe. Teszik a dolgukat, mert tudják, értik, és érzik, hogy ez így helyes. Van kiről jó példát venni. Ha bizonytalan vagy, nézz egy kicsit körbe, és vedd észre őket, engedd, hogy segítsenek! Ne adj teret a félelmeidnek! Tanulj, fejlődj, és hozd ki a legtöbbet magadból, és a helyzetből! Másként nem ment eddig sem. Aki feljebb szeretne jutni, aki szebb életre vágyik, annak tennie kell azért.

Kellemes ébredést kívánok!

Székely Éva © LÉT elem

A képek forrása: Google, Pinterest