FORRÁSKÓDEX

A magyar nyelv a világ egyik legnehezebb nyelveként van számon tartva. S nem csupán a nehézsége az, amiben kitűnik más nyelvek közül. A magyar nyelv gazdag szókincse is ritkaság. E nyelvi örökségnek köszönhetően KÉPES-EK vagyunk árnyaltan fogalmazni. Olyan dolgokat is ki tudunk fejezni a szavainkkal, amelyeket sok más nyelv KÉP-TELEN. Miért fontos, hogy ezt kihangsúlyozzuk?

Egyrészt azért, hogy a nemzeti identitástudatunk a helyére kerüljön, másrészt azért, mert a bőséges szókincs széleskörű ismeretekről tanúskodik. Minél több jelenséget képes körülírni, megfogalmazni egy nép, annál többet tud a világról.

Gazdag szókincsünk, hatalmas tudást őriz.

Miért tér el ennyire a nyelvünk más nyelvektől?

Mert a MAG-yar nyelv, ahogy az a szóban is szerepel, a MAG nyelvből származik. S itt most fontos megállnunk egy pillanatra! Tisztázzuk, hogy a mai magyar nyelv NEM egyezik az őseink által beszélt MAG nyelvvel!

Őseink szókincse sokkal gazdagabb volt a miénknél. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy időközben sokat változott a nyelvünk írott és szóbeli formája is. A mai magyar nyelv egy része teljességgel alkalmatlan a fogalmaink tisztázására. Egyre több a jövevény szó, a szleng, így a mai magyar nyelvet én már új-magyarnak tartom és nevezem.

Nyelvünk értelmezésekor vissza kell térnünk a legrégebbi ALAP szavainkhoz, s a bennük található 2 illetve 3 betűs kulcsszavakhoz, amelyek önálló jelentéstartalommal rendelkeznek. Ezek azok a szavak, amelyek útba igazíthatnak bennünket. Ezek a kulcsszavak alkotják a MAG nyelv szerkezeti vázát. Ezeket a kulcsszavakat én FORRÁSKÓDOKNAK, a forráskódok összességét pedig FORRÁSKÓDEXNEK neveztem el, mivel ezen kulcsszavak önálló jelentéstartalommal bírnak, így képesek arra, hogy felfedjék a szavaink mélyebb szintű jelentéstartalmát.

A magyar nyelv sok szempontból különleges.

Van azonban egy fő jellegzetessége:

KÉP-ALKOTÓ nyelv

Ez azt jelenti, hogy a nyelvünk megismerése kifejleszti bennünk azt a KÉP-ességet, hogy KÉPEKBEN tudjuk látni mindazt, amit el-KÉP-zelünk. Mai szóhasználattal élve a magyar nyelv megtanít VIZUALIZÁLNI.

Miért fontos a képalkotás?

Manapság, amikor a bestseller listák élén álló könyvek, és elismert nemzetközi előadók beszélnek a vonzás törvényéről, és a vizualizáció fontosságáról, ez aligha lehet kérdés. A nyelvünk megtanítja hogyan kell HELYESEN el-KÉP-zelni a dolgokat. S amiről pontos képet tudunk alkotni, azt könnyebben tudjuk elérni, materializálni. A magyar nyelv ezt a módszert ősidők óta ismeri és őrzi. Vagyis elődeink tisztában voltak azzal, hogy mennyire fontos a képi gondolkodás fejlesztése. Olyannyira, hogy a nyelvünkben rögzítették ezt a technikát. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy ők maguk is a vizualizáció mesterei voltak, s erről egy sor szavunk és kifejezésünk árulkodik.

• KÉPBEN vagyok (tisztában vagyok valamivel)

• KÉPES vagyok (meg tudok csinálni valamit)

• KÉPTELEN vagyok (nem tudok megcsinálni valamit)

• KÉPTELENSÉG (valami, amit nem tudunk felfogni, vagyis amiről nem tudok képet alkotni)

• KÉPZELET (teremtő képesség)

• KÉPZEL, ELKÉPZEL (képi formában megjelenítem magam előtt, azt amire gondolok)

• KÉPEZ (tanít)

• KÉPZÉS (oktatási forma)

• KÉPZŐDIK (egy anyag elkészül, megvalósul, fizikai formában megjelenik)

• LEKÉPEZ (formában jelenít meg)

• KÉPZELŐERŐ (szellemi alkotóképesség, az elme gondolatokat teremtő képessége)

• KÉPZELŐDIK (olyat vél valóságnak, ami csak a saját fejében létezik)

• BEKÉPZELT (önmagáról sokat gondoló, nagy-KÉPŰ)

• KÉPLET (összefüggéseket leíró kifejezés)

• KÉPMUTATÓ (másokat megtévesztő személy)

A felsorolt szavakból külön kiemelném a KÉPZÉS szót, amit OKTATÁSNAK is nevezünk ma. Régen OK-tatás folyt, vagyis OK-OKOZATI összefüggésekben gondolkodtak az emberek, úgy is mondhatjuk, hogy volt a gondolkodásukban LOGIKA, és JÓ-ZAN ÉSZ. Nem a véletlen műve hát, hogy a tanítás szó egyik szinonimája, épp a KÉP-ZÉS szó, ugyanis a legfontosabb tanok egyike a KÉPI gondolkodás elsajátítása volt.

A magyar nyelv ismerete tehát, nem csupán az események közti ok-okozati összefüggéseket tárja fel, de KÉPESSÉ is tesz dolgokra.

Ha ez nem volna elég nyomós érv arra vonatkozólag, hogy miért is fontos, hogy jobban megbecsüljük az anyanyelvünket, akkor mutatok még valamit.

Van egy mondásunk, miszerint: "Nyelvében él a nemzet." A nyelvünk olyan, akár egy ősi útikalauz, amelyet megismerve el tudunk igazodni az élet útvesztőiben, s amelyen keresztül kapcsolatba léphetünk őseink szellemével, szellemiségével. A nyelvünkön keresztül visszatalálhatunk a gyökereinkhez, megismerhetjük őseink szemléletmódját, jó tanácsait, intelmeit, tudását, bölcsességét.

A nyelvünk a legértékesebb örökségünk.

Olyan érték, amelyet ma kevesen tudnak megbecsülni, pedig sokat tanulhatunk általa. Hisz ne feledjük, a nyelvünkön keresztül átörökített ősi tudásra nagy múltú civilizációk épültek. Tehát nem a véletlen műve az, hogy a magyarok közül olyan sok lángelme került és kerül ki. Másképp ért az, aki magyarul ért, feltéve, hogy ismeri a nyelvét.

Székely Éva Andrea - SZERző

Az oldalon található minden írás szerzői jogvédelem alatt áll, annak másolása, és megosztása kizárólag a szerző megjelölésével engedélyezett. Köszönöm, ha erre odafigyelsz!

LÉT elem © SzÉA