FÉNY

Valamikor régen, amikor az őseink még értették a csillagok járását, s követték azok mozdulását, a természethez igazodott minden ünnep. Őseink egyik legfontosabb ünnepe volt a téli napforduló. A turáni népek, és a mi őshagyományaink szerint ezen a napon született újjá a fény. Az év legsötétebb napjának az elmúlásakor.

KARACSUN KARÁCSONY KARACSUN KERECSEN A szavainkban ősi bölcsesség rejlik. A Karacsun ünnepe nem csupán a legsötétebb éjszakának az elbúcsúztatásáról, de a fény érkezéséről is szólt, amelyet őseink hite szerint a kerecsen sólyom hozott.

Az alábbi képet Borbola János oldalán találtam. Az Egyiptomban használt sólyom szimbólum fején ott díszeleg a napkorong. Erről a szimbólumról bővebben Borbola János honlapján olvashatsz a "Sólyom isten városai" című bejegyzésében.

A sólyom szeret a fenyőfák tetejére szállni, hogy onnan belássa az egész teret. Ott várja a Nap érkezését, annak életadó fényét, s onnan száll a Napba. A megvilágosodottak szimbóluma ez a madár, ahogy az ÉLŐ fenyő, az életfa szimbóluma. Aki kivágja a sólyom alól a fát, maga egy olyan szertartást végez, ami épp az ellentettje annak, amiről ez az ünnep valaha szólt. Nem 24-én ülték ezt a nemes ünnepet, hanem 21-én, avagy 22-én, ahogy a napok járása adta magát. A fény ünnepértől bővebben itt olvashatsz >> A téli napforduló ünnepe Gondolkodj el ezen egy kicsit! Ahogy őseink mondták: SZÁLLJ MAG-adba! SzÉA